sétálva és nézelődve szomorúan konstatáltam, hogy lakás az van, de munkalehetőség az nincs. a munkalehetőséges hirdetéseket felváltották a szexhirdetések. mindenki masszíroz, pár kellemes órát ígér némi pénzért.

erre csak annyit tudok mondani, hogy akkora a gazdasági válság, hogy nemhogy lószar de még ló sincs.

hát erről lesz szó ebben a bejegyzésben. leírom, hogy neki mit válaszoltam és kiegészítem még pár gondolattal.

mit vársz akkor, amikor a világ egyik nagyvárosába készülsz? hát csak annyit, hogy eszed megáll és az állad leesik, mindez pedig jó értelemben. alig 150 ezres kisvárosból utaztam egy világvárosba. nem tartom magam zsenge parasztfiúnak, aki nem jutott messzebb a falú határánál, megfordultam már egy pár helyen, de ilyet, mint itt még sehol nem láttam. eszem megállt, állam leesett.

elsősorban mikor leszáll a géped és az első autóbusszal beérsz Londonba rájössz, hogy mindenki többségben van csak nem a tipikus angol nénik és bácsik. London nagy többsége tehát idegen. indiai, arab és lengyel rengeteg van, a többi elhanyagolható. megteszek 2000km-t míg elérek az Egyesült Királyság fővárosába és az első szó amit meghallok nem angol. ha tudnék, falra másznék.

nap mint nap találkozok emberekkel és egyre jobban erősödik az alapszabály, hogy sok salak ember él itt és kevés a krém. kevés az igazán értékes, okos és civilizált ember, legalábbis én kevéssel találkoztam. azokat kedvelem és  tisztelem is.

a hely mocskos, az utcák szemetesek, az emberek primitívek. dolgoztam már egy-két helyen, ahol olyan emberekkel találkoztam, akikkel inkább ne is találkoztam volna.

elmesélnék röviden egy sztorit: autómosóban dolgoztam rövid ideig és egy csirkéshez jártam általában ebédelni (a megszokott menü 6 szárny szalmakrumplival és majonézzel). ott láttam egy nap egy asszonykát, aki a karton doboz tartalmát az asztal közepére ürítette ki és gyerekeivel onnan falatoztak. még szerencse, hogy ebédem elvitelre kértem. különben érdemesnek tartom megemlíteni azt is, hogy itt nem igazén vigyáznak az emberek a kocsijuk tisztaságára sem. könnyen találni levágott körmöt, csirke csontot, szalmakrumplit, két ujjnyi kutyaszőrt, kifolyt szószokat, stb.

most ennyi jut eszembe, de tudom, hogy ennél sokkal több van. azokat majd egy következő post-ban biztos leírom. csordultig tele a pohár…

ha elindulunk, akkor induljunk. első dolog eldönteni az utazás időpontját. ajánlom az időpontot úgy megválasztani, hogy indulásig legyen még 2-3 hét. miért is? azért, mert így a repülőjegy is olcsóbb és több idő van az előkészületekre.  az előkészület alatt nem csak a csomagolást és a barátoktól és rokonoktól való búcsúzkodást értem, hanem az otthoni élet elemeinek standby-olását is (régi munkahelyről kivenni az iratcsomót, fölösleges bankkártyákat lezárni, elmaradt számlákat kifizetni, stb.).

itt egy zárójelet nyitnék. jó, ha van egy előre megbeszélt munkahely, mivel ettől függ a maradás hossza. általában munkahelyet egy ismerőssel lehet megoldani, aki már ott van és akkor utána tud nézni. lehet otthoni közvetítőhöz fordulni, csak nagyon kell vigyázni. én Erdélyből jöttem és annyit tudok mondani, hogy az otthoni közvetítők között sok olyan van, ami pénzért átverést biztosít. sok hasonló magyarországi esetről is hallottam. nagyon fontos az elővigyázatosság. inkább olyan közvetítőhöz kell fordulni, amelyről jót hallani. ha a közvetítő nem tud válaszolni pontosan kérdéseinkre akkor jobb, ha a habogásban nem bízunk.

mindig figyelembe kell venni az aranyszabályt: “semmit nem szabad készpénznek venni”.  az, hogy valaki valamit mond vagy ígér nem biztos, hogy úgy is van. ha van ma egy munkahely, nem biztos, hogy holnap is meglesz, kevésbé valószínű két hét múlva.

fontos az érdeklődés. igyekezni kell még indulás előtt azoktól az ismerősöktől megérdeklődni pár “alaptételt” akik még voltak az adott országban, jelen esetben az Egyesült Királyságban. nagyon fontos, hogy ezeket az információkat sem szabad készpénznek venni, mert hamar változik minden és bebizonyosodhat, hogy pár hónapos információ semmit sem ér már (ez nem azt jelenti, hogy az ismerős egy nagy hazug, hanem azt, hogy amióta ő eljött, azóta sok minden változott).

sokan azt kérdeznétek most, hogy hogyan lehet munkát találni, milyen könnyű, stb. nem könnyű munkát találni, ezt nem én mondom, hanem olyanok, akik már 2-3 éve itt vannak. én is munkakeresésben vagyok, én is azt érzem, hogy nem könnyű. a legegyszerűbb, ha ismerősök vannak, mert akkor ők tudnak ajánlani munkát.

azt, hogy mit érdemes a batyuba betenni, egy következő bejegyzésben fogom leírni.

ajánlatos indulás előtt egy héttel elkezdeni otthonról a lakáskeresést. nem hamarabb, mert senki nem fog várni 2-3 hetet és nem később, mert nem biztos, hogy a hirdetés feladásának pillanatában szabad már a szoba. általában van egy minimum 2 hetes felmondási időszak.

hol lehet lakást keresni? én iwiw-en és gumtree.com-on próbálkoztam. fontos megkérdezni, hogy a szoba mikortól foglalható el, a kiírt ár mit fedez (ajánlok  olyan lakást választani, ahol a bérleti díj tartalmazza a fogyasztást – gáz, villany, víz -, internetet, council tax-et és egyéb költségeket), hány szoba van összesen és hány lakó a lakásban. lehet, hogy olcsó a szoba, de nem kellemes sorban állni a fürdőszoba előtt, vagy lökdösődni a konyhában. ajánlatos “felszerelt” lakást választani, ez azt jelenti, hogy van közös mosógép, vannak edények, evőeszközök, stb., a szoba bútorozott, de azért nem árt külön rákérdezni mindenre a biztonság érdekében. nem ajánlom már az első napokat vásárlással tölteni, mert a pénz itt pik-pak elmegy és aztán lehet repülni haza.

több hirdetést át kell nézni, több hirdetővel fel kell venni a kapcsolatot és saját tapasztalatból mondom, hogy nem árt ha egy jegyzetfüzetbe még összeírsz pár telefonszámot és címet, netalán, ha a landlord-ok kiadják közben a szobákat, akkor ne kelljen a padon aludni, hanem legyen egy mentőöv. ugyanez érvényes arra az esetre is, ha éppen nem azt kapod, amire vártál. fel kell készülni arra, hogy sokszor a kapott fényképek nem tükrözik teljes egészében a valóságot.

most, hogy válságos időszakban vagyunk mindenki igyekszik olyan szerződést kötni a lakóval, hogy az 6-12 hónapra vegye ki a lakást. ebben az esetben ha a bérlő hamarabb el akar menni, elveszti a kifizetett “deposit”-ot (más következménye nem tudom mi lehet, de érdeklődni fogok még). saját tapasztalat, hogy nem szabad bele menni ilyen hosszú időtartamba. ennek több oka is van: ha netalán nem kapsz munkahelyet, akkor nem fogsz 6 hónapot ülni. nem ismered a lakókat, de ha utólag kiderül, hogy az egyik rendetlen, a másik hangosan hallgatja a zenét, stb. akkor nem biztos, hogy kibírod annyi ideig.

másik érdekes jelenség, hogy a landlord lakásnézéskor ígérgetni kezd ezt meg azt. az a baj, hogy nem mindenik tartja be szavát, tehát ajánlom, hogy ha tetszik a szoba és a ház akkor vedd ki, ha nem, akkor az ígéretekért ne fizess.

érdemes kezdetben magyaroknál bérelni, mert rájuk is ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint rád és tudnak hasznos tanácsokat adni (pl. erdélyi magyaroknak ajánlom, hogy erdélyi magyarokkal is barátkozzanak, mert rájuk nem vonatkoznak ugyanazon törvények, mint a magyarországi magyarokra, sőt keresni kell a románok társaságát, ők is segítőkészek).